Karcagi-Fekete István

Éjjeli fohász

Ha a nap felkel,

az égre ezernyi sugár gyúl végre,

látom a sokaságnak tengerét.

Hitetlen lennék, vagy csak titkolom?

Óceánjában így gondolom,

s tudom a tenger,

mily hitehagyott.

Rációval kell-e néznünk,

vagy képzeletünkről regéljünk,

ha a teljesség teljességét

szüli létünk.

Mily jó volna,

ha természetben kelne

a jóság ereje,

ha hozzám érne,

s ha sátán hamis színárja

csábítja, mit édes élet kínálla,

akkor, ha eper ízben élsz,

hitetlen lennék,

már nem is titkolom.

De a hithez csak te adhatsz

erőt Istenem,

mégis elhagytad hívedet.

Nem ítéllek,

hisz’ nem is tehetném.

Hatalmaddal senki nem ér fel,

csak ítélj,

vagy emelj fel.

***

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.