Karcagi- Fekete István   Ugyan, hogy?    Vajon az élet, mely vad korbácsa gyötri most éhező testünket? A damaszkuszi úton, miért nem jön a kalmár, aki ápolná lelkünket szándékával? - eltörölve ott a pap, sámán, orvos tudományát. Itt és most, a…

  Karcagi-Fekete István   Természet    A természetben sok csoda van, melyhez képest az ember haszontalan; a vadász, a gyilkos, a pusztító, az állati éned… Igaz? Dehogyisnem, s ez így van rendjén, igaz sokszor szörnyű termék! Mégis az ember a…

 Karcagi-Fekete István   Hogy lehet…    Hogy lehet nem szeretni, hogy lehet őt mégis elfeledni, a pokolba vetni? Az érzést, ha ember vagy, ha valóban szeretsz, akkor kemény kősziklából is vízzé remegsz - a szerelem - csak bolonddá tesz.  …

  Karcagi-Fekete István   Egyszer volt...    Egyszer volt, de hol is volt? Egyszer volt egy madárka, madárkának törött szárnya, törött szárnnyal repülne, szállna.   Madárkának se pajtása, hajléka, se párja. Szárnya béna, lelke sivár,…

 Karcagi-Fekete István   Éjjeli fohász    Ha a nap felkel, az égre ezernyi sugár gyúl végre, látom a sokaságnak tengerét.   Hitetlen lennék, vagy csak titkolom? Óceánjában így gondolom, s tudom a tenger, mily hitehagyott.   Rációval kell-e…

 Karcagi-Fekete István   Nincs menekvés...    Nyugodj már le zordon nappal, földig sújtó viharoddal, átkaiddal, melyek mind fentről hullnak, mint a villám egyre erősebben, erősebben…   „Átokverés, dögvész sújtson föld!” -…

 Karcagi-Fekete István   Egy hitetlennek    Vajon az élet, mely vad érzelme szedte szét most e poor létben, gyarló testünk egyetlen, igaz, érzéki hevülettől lángoló szép szerelmes színét?   Vajon az élet, mely hideg, zordon, jéghideg; forrón…

 Karcagi-Fekete István   Szabadság madara    Szabadság madara! Sóhajtás egy szépen csillogó rózsaszín boldogság után, vágyni, vágyódni, vágyakozni egy földöntúli érzés felé.   Szerelem! Sóhajtunk és eladjuk lelkünket. Odaadjuk a…